Miért fontos a vitamin- és nyomelembevitel?
Vannak olyan anyagok, amelyek bár létfontosságúak, csak nagyon kicsi mennyiségre van szüksége belőlük szervezetünknek, de ezeket nem, vagy nem kellő mennyiségben tudja előállítani. Olyanok, mint a fűszerek az ételben, az egészhez képest csak pirinyó kell, de ha nem adjuk hozzá, akkor szinte ehetetlen lesz.
Ezek közül az anyagok közül azokat, amelyeknél csak az számít, hogy egy bizonyos kémiai elem legyen, nyomelemeknek hívjuk, azokat pedig, ahol az a fontos, hogy valamilyen meghatározott szerves vegyület legyen, vitaminnak nevezzük. Mivel létfontosságúak, ezért be kell kerülniük, de ez ugye nem lehet gond, hiszen a szervezetünk úgy alakult ki, hogy a táplálkozással felvehesse. Persze ehhez az kell, hogy a megfelelő ételeket fogyasszuk. Ahogyan az autónál sem mindegy, hogy dízelt vagy benzint tankolunk bele, úgy nálunk sem mindegy, mit eszünk.
Na, általában ezzel van a gond, hogy nem megfelelő ilyen szempontból sem a táplálkozásunk. Általában nem azt esszük, amit jó lenne, hanem azt, amit szeretünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jó és egészséges ételek ne lehetnének finomak, hanem azt, hogy azt esszük, amit szoktunk, amit a családból hozunk, ami kultúránkból fakad. Persze ilyenkor jönnek azok a hangok, hogy én tudom, mi a jó nekem, a szervezetem jelzi, amit kívánunk, az a jó…
Hát nem, nem és nem, sajnos ez nem így működik. Gondoljunk csak a dohányosokra, akik kívánják a cigit, vagy az alkoholra, ami társadalmilag általában teljesen elfogadott módja az önmérgezésnek. Se nem tudjuk, se nem érezzük, mi a jó táplálék. A táplálkozástudomány sem az általánosban, sem a középsuliban nem része a tananyagnak, a biosz is csak perifériás tantárgy, amit sokan át is alszanak, így fogalmunk sincs róla, hogyan fest egy egészséges étrend. Nem segít ezen a média sem, ahol az általában profitorientált felkapott trendek jönnek szembe. Mivel a külvilág már mindent túlharsog, nem vesszük észre, mit jelez a szervezetünk, ha pedig mégis, akkor jó eséllyel félreértjük, ahogyan a szomjúságot is rendszeresen összekeverjük az éhséggel.
Mégis, mit tegyünk akkor? Mondhatnánk azt kapásból, hogy táplálkozzunk egészségesen, de hogy az mégis milyen, arról erősen megoszlanak a vélemények. Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy az emésztőrendszerünk felépítéséből mi fakad. Fogazatunk, bélrendszerünk leginkább a magvak – beleértve a gabonákat is – a gumók, a gyümölcsök és könnyebben kezelhető szárak, levelek feldolgozására a legalkalmasabb. Érdemes tehát olyan ételeket fogyasztani, amikben ezek vannak lehetőleg kevéssé feldolgozott, átalakított formában. Két probléma van ezzel, az egyik, hogy nem így szoktunk étkezni, és nem is akarunk így étkezni, a másik, hogy a modern mezőgazdaság által elénk tett termények már nem tartalmaznak annyi vitamint és nyomelemet, mint hajdanán.
Érdemes hát a normál étkezésünket kiegészíteni. Ennek egyik legjobb módja, ha csírákat fogyasztunk, mert azokban még jelentős mennyiségben vannak vitaminok és nyomelemek. A csírákat házilag is könnyen, egyszerűen és gyorsan előállíthatjuk, ráadásul még finomak is.
Egy másik mód a táplálékkiegészítő készítmények szedése. Itt arra kell figyelni, hogy nem csak az a fontos, miből mennyi van benne, hanem az is, hogy milyen formában, és milyen kísérőanyagokkal. A mennyiséggel ugyanis nem érünk semmit, ha az nem szívódik fel a szervezetünkben, vagy nem a megfelelő helyre épül be. Például csont- vagy fogproblémáknál általában az a közhiedelem, hogy a kalciumot kell pótolni, és erre nagyon jók a tejtermékek a magas kalciumtartalmuk miatt. Ehhez képest tudományos kutatások bizonyítják, hogy nemhogy javítana, még ront is a helyzeten a tej, mivel a benne található kalcium nem a csontokba, fogakba épül be, hanem az érfalakra kerül vagy egyéb helyeken okoz meszesedést, míg a csontokat és fogakat gyengíti, mert a cukortartalma feldolgozásához onnan veszi ki a kalciumot. Ezzel szemben a mákolaj, ami nem rendelkezik kiemelkedő kalciumtartalommal, pont a csontokat és a fogakat erősíti, mivel olyan anyagokat tartalmaz, ami segíti az egyéb táplálékkal bekerülő kalcium megfelelő helyre történő beépülését. Tehát a mennyiségél sokkal fontosabb lehet az, hogy a beépülést segítsük.