Amikor a fekete jót takar
A Halloween után nemsokkal itt egy másik népszokás, amit Amerikából importáltunk. Ez azonban jóval fiatalabb, hisz százéves sincs. Kevesen tudják, de fura mód a karácsonyi ünnepkör szerves része. Csak ezen a napon a kisded helyett az alacsony árak megszületését várjuk. Ugyanis a tengeren túl a Hálaadás utáni első péntek a kezdete a fenyő alá való beszerzésének. Erre pedig a boltok akciókkal készültek, hogy őket vegyék be a vásárlók. Az ostrom ilyenkor egyész nap tart, és a rohamok már hajnalban megkezdődnek. Aztán a nagy csatát követően a harcosok elégedetten távoznak tévével, porszívóval, ruhákkal és egyebekkel megpakolva, hogy a parkolókba letámasztott szekereikbe helyezzék a hadizsákmányt.
Nálunk ez civilizáltabban zajlik. A magyarok nem szeretik a tolongást, nem is rohanják le olyan vehemensen az üzleteket, nem szállják meg a plázákat annyira, mint odaát. Mi inkább billentyűzetet ragadunk, és nem a boltajtókban tömörülünk, hanem a monitort igézzük, várva, hogy leperegjenek az utolsó másodpercek is a nagy kezdet előtt.
Aztán már sistereg is a klaviatúra az ujjaink alatt, ahogyan a kosárba rakjuk vágyunk tárgyát, és pötyögjük a nevünket, címünket, mert már kattintanánk a következő webáruházra, hogy megszerezzük a következő tételt a listánkról. Amikor minden lecsengett, az utolsó mobil, laptop, hajszárító, kenyérpirító, meg bármi egyéb képe is szürkére vált, és rákerül az elfogyott felirat, felkerekednek a futárcégek, hogy a csomagpontokra vagy az ajtónkhoz juttassák a kiterített prédát. Mi pedig szusszanunk egy kicsit, hogy az adventi hetekben újult erővel vessük magunkat a szépen feldíszített karácsonyi vásárok forgatagába.