A fényhozó
Ma egy olyan elemről lesz szó, ami miatt annyira értékes volt a guanó, azaz a madárkaki, hogy háborúkat vívtak érte, és egész flottákat süllyesztettek el. A nyelvújításkor nálunk a vilany elnevezést találták ki rá, de mégsem ez maradt meg, hanem a fényhozót jelentő foszfor. Vele most át is térünk a másodlagos biogén elemek sorára, melyek nem kevésbé fontosak, mint az elsődlegesek, csak kevesebb van belőlük bennünk. Persze ez a kevesebb azért nem is annyira kevés, a foszfor esetén 600-800 grammról van szó. Nézzük meg, miért lényeges nekünk, mit is csinál bennünk ez a majd’ egy kilónyi foszfor!
Azzal nagyjából mindenki tisztában van, hogy a fogak és csontok felépítésében a kalcium mellett főszerepet kap, de az már kevésbé ismert, hogy a fizikai testünk terveit rejtő DNS, és az ennek megvalósítását segítő RNS lényeges része, a sejtmembránok fontos összetevője, és az összes anyagcserefolyamatunk kulcsszereplője. A szervezet valutája, az ATP neki köszönheti az értékét, minden egyes mozdulatunk, minden szívdobbanásunk, minden gondolatunk ezen a világon a foszforon múlik.
Hogy miért is? A foszfor atomnak öt keze van, azaz öt olyan elektronja, amivel képes kialakítani más atomokkal a lehető legerősebb, azaz a közös elektronpárokon alapuló kötést. Ennek köszönhetően létezik a foszfátcsoport, egy olyan molekularészlet, amiben a foszfor középen csücsülve négy oxigént fog, hármat egy kézzel, egyet kettővel. Ebből a foszfátcsoportból három van sorba kötve az ATP molekulában, és a közöttük lévő kötés a szervezet mobilizálható energiabankja. Ha valahol energia kell, akkor az ATP-ben lévő foszfátcsoportok közti kötés felbomlása szolgáltatja azt, ha valahol energia képződik, akkor pedig ilyen kötések létrehozására fordítódik. Olyan, mint nálunk a pénz, amit megkapunk a munkánkért, vagy ha eladunk valamit, és kifizetünk, amikor vásárolunk valamit.
Legközelebb is a foszforral foglalkozunk majd, átvesszük a DNS-ben és a sejtmembránban betöltött szerepét, és hogy miben található.