Amit a vulkán kipöfög
Most a kénről ejtünk pár szót. De mit is keres ez bennünk, hisz ezt az elemet leginkább a negatív dolgokkal kötjük össze, s általában olyan formában találkozunk vele, ami nem épp a szívünk csücske. A kénsav, a savas eső, a különböző permet- és tartósítószerek mind azt sugallják, hogy jobb inkább távol maradni tőle. Kulturálisan sem a legpozitívabb a csengése, mindannyian tudjuk, melyik helyet illetjük a kénköves jelzővel. Pedig nagy szükségünk van rá. Miért is? Erre a legegyszerűbben a záptojás vezethet rá, méghozzá a szagával.
A záptojás bűze egy olyan vegyületnek köszönhető, ami a fehérjebomlás során képződik. Ez pedig a kén-hidrogén. Tehát a romlott tojás az orrfacsarással rámutat arra, hogy a fehérjében kén van. Ugyanúgy, ahogyan a nitrogénre, a kénre is szükség van a fehérjéinkhez, bár kisebb mennyiségben, hiszen míg a fehérjéket felépítő húszféle aminosav mindegyike tartalmaz nitrogént, addig csak kettőben van közülük kén is. Ez azonban éppen elég ahhoz, hogy nélkülözhetetlen legyen minden sejtünk számára.
Akkor most hirtelen gyúrjunk rá a kénfogyasztásra? Szerencsére nem kell, a kénhiány ugyanis nem egy ismert kórkép. A normál táplálkozás során elfogyasztott fehérjemennyiség ugyanis tartalmazza a kellő mennyiséget. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy ebből a szempontból is jobban hasznosulnak a hőkezelés nélkül készült ételek, így a csírák, zöldségek, gyümölcsök, olajosmagvak megfelelőbb választást jelentenek.