C-vitamin, amire büszkék vagyunk
Mindenki ismeri Szent-Györgyi Albert nevét, és hogy a paprikából állított elő C-vitamint, aminek felfedezéséért Nobel-díjat kapott. A történet azonban némileg szövevényesebb ennél. Szent-Györgyit a sejtlégzés és a biológiai oxidáció érdekelte, és ennek során felkeltette érdeklődését egy rendellenes mellékveseműködésen alapuló betegség. Ennek kapcsán mellékveséből izolált egy erősen redukáló hatású anyagot, amely gyógyította a kórképet. A vegyület összegképletének meghatározása után tudományos cikkében ignóznak, vagyis nemtudomcukornak akarta elnevezni, de a folyóirat szerkesztőjének ez nem tetszett, így hexuronsavnak keresztelték.
Ez eddig mind szép és jó, de legfőképp hosszú, hol jön már a C-vitamin? Nos, a C-vitamin egy másik szálon kapcsolódik be. Ezt a szálat kezdhetnénk azzal, hogy már az ókori görögök is tudtak egy betegségről, amit ma skorbut néven ismerünk. Még Hippokratész írta le, főleg tél végén és tavasz elején jelentkezett, fáradtsággal, vérzésekkel, fekélyekkel és végtagduzzadással járt, és ma már tudjuk, hogy ez a C-vitamin hiánybetegsége. A hosszú tengeri utak korával vált igazán rettegetté, „tengeri pestisnek” nevezték, és egy-egy nagyobb úton a legénység felét is elvitte.
A helyzet súlyosságát szemlélteti, hogy a britek a hétéves háború során csatában másfélezer tengerészt veszítettek, míg ezalatt skorbutban körülbelül százezret. Bár többször többen rájöttek, hogy citrusfélékkel, más gyümölcsökkel, zöldségekkel gyógyítható a kór, ezek a felfedezések nem nyertek szélesebb körű ismertséget, és mire ez a tudás leesett a magasabb körökben is, ahol intézkedéseket tudtak hozni, több millióan vesztek oda a hajókon.
Amikor beköszöntött a tudományban a vitaminok felfedezésének kora, többen úgy gondolták, hogy a skorbutot legyőző citrusfélékben valamilyen vitamin lehet, ami a hatásért felelős, és ezt el is nevezték C-vitaminnak. Azt nem tudták, melyik ez a vegyület, és ennek meghatározására többen lelkesen kutatásokba vetették magukat. Egyikük, egy magyar felmenőkkel rendelkező fiatal amerikai tudós egy évre Magyarországra érkezett, és jelentkezett Szent-Györgyinél, hogy szeretne nála dolgozni. Ekkor vizsgálták meg ebből a szempontból is a hexuronsavat, és kiderült, hogy az azonos a C-vitaminnal.
A hexuronsav, vagyis a C-vitamin azonban el is fogyott a vizsgálatok alatt. Kellet valamilyen új módszer a kinyerésére, mert a mellékvesékből egy év alatt csupán 25 grammnyit sikerült előállítani. A megoldást Szent-Györgyi felesége kínálta tálcán, aki paprikasalátát készített az egyik vacsorához. Szent-Györgyi nem akarta megenni, ezért azt mondta, hogy be kell vinnie a laborba megnézni, van-e benne C-vitamin. Be is vitte, és talált benne. Egy hét múlva már másfél kilónyi paprikából kivont C-vitamin volt a kezükben. A vegyületet a szerkezetének meghatározása után aszkorbinsavnak, vagyis skorbut ellenes savnak nevezték el.
Tehát azt már tudjuk, hogy a C-vitamin jó a skorbut ellen, de manapság, amikor bármikor hozzájuthatunk zöldségekhez, gyümölcsökhöz, ez a betegség már nem fenyeget. Miért törekednénk akkor a több C-vitamin bevitelre? Mert a C-vitaminnak azért van még pár jó hatása. Remek antioxidáns, vagyis a sejtműködés során keletkező roncsoló hatású szabad gyököket semlegesíti. Ezzel, és még egyéb mechanizmusokkal gátolja a rákos sejtek fejlődését. Az immunrendszert is segíti, megfázáskor érdemes a tünetek enyhítése végett nagyobb dózisban szedni. A vas felszívódását támogatja, vérszegénység esetén szintén hasznos emelni a bevitelén.
A hölgyek leginkább talán a kollagéntermelésben betöltött szerepe miatt kedvelhetik. A kollagén a kötőszövetek egyik nagyon fontos fehérjéje, a bőr rugalmasságához, feszességéhez, az izületek éppségéhez elengedhetetlen, és C-vitamin kell a szervezetben az előállításához. A skorbut tünetei is főleg a kollagén nagymértékű fogyásától vannak.
Mennyi C-vitamint érdemes fogyasztani? Hát, a skorbut elkerüléséhez elegendő napi 10mg, de valójában napi több ezer milligramm bevitel is hasznos. Vízben oldódik, így a fölösleg a vizelettel távozik, valamint hőre érzékeny, ezért a főzés során megszabadítjuk tőle az ételt. Persze figyelmeztetnek arra, hogy a szervezetben olyan anyaggá bomlik, amiből vesekő keletkezhet, napi 4000mg fölött huzamosabb ideig esetleg nem ildomos szedni. Érdemes azonban megfontolni, hogy a vesekő attól még nem képződik, hogy az építőköve rendelkezésre áll.
Mindenesetre a C-vitamin bevitelnél érdemes mindig fogyasztani valamilyen természetes C-vitamin forrást is, ez kedves gesztus szervezetünk felé, és segíti a hasznosulást is. A csipkebogyó, paprika, káposzta, többféle csíra sok C-vitamint tartalmaz, többet, mint a citrusfélék. A dohányzás és még pár káros szokás esetén jóval több C-vitaminra van szükség, mert ilyenkor intenzíven fogy.