Nektár Biobolt - Egészség blog

A nagy fehérje mítosz
Folytatjuk a nitrogén kapcsán a fehérje téma kivesézését. Már gyerekkorunkban belénk ivódott, hogy Tarzan is attól olyan erős és legyőzhetetlen, hogy nyersen eszi a húst hússal, és a legkülönbözőbb helyekről zengik felénk kórusban, hogy milyen fontos a fehérje. A vegán étkezésre való áttérés ellen is fő érvként szokták említeni a „jajj, meg fogysz halni!” mellett a „dehát nem jutsz elég fehérjéhez” szólamot. Mintha mindenki attól rettegne, hogy nem fogyaszt elég fehérjét. Pedig a valóság inkább az, hogy a modern ember krónikus fehérjemérgezéssel él.

A gáz, ami körülvesz
A minisorozatunk előző három részét kitöltő víz után új vizekre evezünk, és rátérünk arra az elemre, amiben állandóan fürdünk. Ez pedig a nitrogén, amely a körülöttünk lévő levegő több, mint háromnegyedét teszi ki. Bár minden lélegzettel egy csomót beszívunk, mégsem ezen az úton tudjuk felvenni, hanem táplálkozással, mivel a nitrogéngáz megkötésére csak néhány szervezet képes, és mi nem vagyunk közöttük. Szerencsére az étellel kellő mennyiséget fogyasztunk belőle. Akkor meg minek is vesztegetünk rá szót? Hát, mert nagyon nem mindegy, mennyit eszünk a fő forrásából.

Milyen példával szolgál nekünk a kenyér?
A kenyér, ha a megszokottól kicsit eltérő szemmel tekintünk rá, remek útmutatást ad, hogy hogyan tegyük jobbá, boldogabbá a magunk és a körülöttünk lévők életét. Alaptápláléka volt őseinknek, és még ma is alapélelmiszerként tekintünk rá. Mai világunkban nagyon fontos, hogy legyen egy szilárd belső alapunk, amire támaszkodhatunk. Ehhez fontos, hogy megteremtsünk egy belső szilárdságot, ami egyben rugalmas is, ahogyan a kenyér is a sülés során egy képlékeny masszából határozott, szilárd, mégis ruganyos formát ölt. Mire van szükségünk, hogy így átalakuljunk a saját elhatározásunkon túl?

Mit keres a kenyér a nemzeti ünnepünkön?
Azt tudjuk, hogy augusztus 20. Szent István ünnepe, és ezzel együtt az államalapításé is, az előző rendszerben pedig az alkotmányé volt. Ezek mellett azonban évszázadok óta az új kenyér ünnepe is. Vajon miért? A letelepedett földműves népek évezredek óta nagy tiszteletben tartották a gabonát, és a belőle készült kenyeret, így szokás volt megünnepelni az aratást, és az új gabonából készült első kenyeret, azaz az új kenyeret. Éghajlatunknak hála nálunk ez augusztus közepe táján készül, és összekötődött Szent István ünnepével. De mit is jelent, mit szimbolizál az új kenyér?

Milyen a jó víz?
Az előző részekben kiveséztük, hogy hogyan jelzi szervezetünk a vízszükségletét, és azt is, hogy vízpótlásra meglepő módon a legmegfelelőbb a víz. Most azt nézzük meg, hogy milyen is a jó víz, mármint ivás szempontjából. Ugye emlékszünk rá, hogy a víz többek között belső környezetünkben a folyadékok töménységének, vagyis inkább hígságának egy bizonyos szinten tartásához kell, azaz magyarul arra, hogy ne aszalódjunk össze. Hígításra pedig az a víz a legalkalmasabb, ami a leghígabb. Miért nem iszunk hát desztillált vizet?

Mit és mennyit igyunk?
Az előző részben kitárgyaltuk, hogy hogyan működik a szervezet vízmércéje, hogyan mulasztjuk el általában a szomjúságunk. Azt is tudnunk kell azonban, hogy amikor a szomjúság megjelenik, akkor már a szervezet túlvan a komfortos működés zónáján, vagyis ne várjuk ezt ki, tudatosan figyeljünk a vízbevitelre! Általában folyadékbevitelről szoktak beszélni és írni, ám a szervezet számára a legjobb folyadék a víz, amit nem helyettesít semmi egyéb folyadék, így a mit igyunkra az egyértelmű válasz a vizet. A mennyitre pedig a minél többet. Természetesen azért cizelláljuk még ezt a két feleletet.

A hidrogén és az oxigén szerelme, a víz
Elkezdtük sorra venni a biogén elemeket, azaz a minket felépítő alapegységeket, és a szén után most a hidrogén és az oxigén következik. Bár mindkettejüknek nagyon lényeges szerepe van a bennünk lévő szerves molekulák jelentős részében, most mégis a kapcsolatukról, a vízről lesz szó. A víz ugyanis nem más, mint két hidrogén házassága egy oxigénnel, és ez a házasság jobban befolyásolja az életünket, mint a sajátunk. Egészségünk szempontjából nagyon fontos, mennyi vizet és milyen formában fogyasztunk.

Ami többet ér, mint az arany
Így az olimpia kapujában sokan gondolják, hogy a sport az nem más, mint verseny, vagy mint edzés, esetleg vér és verejték, harc a győzelemért. Pedig nem. A sport nem ez, és az igazi értéke sem ezekben van, de még csak abban sem, hogy egészségesebbek, edzettebbek, fittebbek leszünk tőle. A sport ezeknél jóval több, és van egy sokkal nagyobb jutalma, ami nem csak az olimpikonok kiváltsága, hanem mi egyszerű földi halandók is megkaphatjuk.

A mozgás jutalma
Ha a napi edzés nálunk csak arra korlátozódik, hogy eltűnünk a hűtő-nappali-vécé Bermuda-háromszögében, de felismertük, hogy jó lenne kitörni ebből, akkor fokozatosan érdemes kezdeni a sportolást. Amennyiben már túllendültünk ezen az első lépcsőn, és növelünk az intenzitáson, megtapasztalhatjuk a futók gyönyörének nevezett jelenséget. Még akkor is, ha nem a futásba vetettük bele magunkat, hanem valami más sportba. De mi is ez az állapot, miért jó, és hogyan érhetjük el?

Csíráztatni mindig lehet!
Általában télen és tavasszal jön meg a csíráztatási kedv, mikor a zöldségespultok kínálata messze van még manapság is a nyáron megszokottól. Amikor beköszönt a jó idő, félretesszük a csíráztatótálakat, mondván, az idény zöldség-gyümölcs majd fedezi vitaminszükségletünket. Pedig a kicsiny vitaminbombák nyáron is jól jönnek, mivel számos tudományos vizsgálat megmutatta már, hogy sajnos napjainkra a boltban beszerezhető zöldségek és gyümölcsök vitamintartalma jelentősen visszaesett a korábbiakhoz képest.

Szóval ne dobjuk sutba nyáron se a csíramagvakat, hanem használjuk! Persze felmerülhet, hogy a melegben lehet-e olyan egyszerűen és sikeresen csíráztatni, mint a szokott időszakban. Lehet! A csírák ugyanis pár dologban hasonlítanak ránk, például, hogy szeretik a szobahőmérsékletet, a tűző nap helyett az árnyékot választanák, nem szeretnek kiszáradni, és a kánikulában inkább a frigóba bújnának.