A folyadékbevitel rejtelmei.
Ha a testünkben választásokat tartanának, döntő többséggel nyerne a víz, általában a kétharmad is megvolna, úgyhogy kezdetét vehetné egy beleszólás nélküli víz kormányzás. Ehhez képest – tisztelet a kivételnek – nem figyelünk oda az ivásra. Bár mindenki ismeri azt a közhelyet, hogy a víz az élet, valójában nem tartjuk fontosnak, legalábbis cselekedeteink, életmódunk ezt mutatják. A bennünk lévő víz nem olyan, mint a szélvédőmosó, hogy feltöltjük a tartályt, időnként használjuk, néha öntünk hozzá, aztán ez elég is. Folyamatosan áramlik át rajtunk a víz, így nagyon fontos a pótlása, hogy megfelelő legyen a szintje problémamentes működésünkhöz.
Mivel, mikor és mennyivel pótoljuk hát? Először nézzük a mivelt. Természetesen a vizet vízzel érdemes pótolni. Sajnos azonban ez a természetesen nem mindenkinek van meg, sokan mindenféle üdítőket, leveket, italokat fogyasztanak, amikben persze van víz is, de a szervezetünk számára ez enyhén szólva sem ideális. A bekerülő folyadék egyik feladata, hogy hígítsa a töményedő belsőnket, és ha abban már eleve van minden más, mikor beöntjük, akkor nem sokat segít. Például az alkohol a kiszáradást segíti, annak ellenére, hogy folyik. Tehát, bár lehetne még sokáig ragozni, a lényeg, hogy legjobb tiszta vizet inni.
Mikor igyunk. Na, ez nagyon egyszerű, hiszen a szervezet jelzi, akkor, amikor szomjasak vagyunk. Nos, a helyzet mégsem ennyire egyszerű. Bár a szervezet jelzi a szomjúsággal, azt egyrészt nem feltétlen kell kivárni, másrészt sokszor nem vesszük észre, vagy nem annak érezzük, ami. Hogy ezt megértsük, miért alakul így, behozzuk a mennyiség kérdését is. Alap esetben úgy működik a rendszer, hogy amikor a vérplazma ozmolalitása emelkedik két százalékot, emberi nyelven és kicsit pongyolán fogalmazva, amikor kicsit sűrűsödik a vér, ez a száj belsejében olyan ingert vált ki, amit szomjúságnak értelmezünk. Ilyenkor iszunk, viszont ettől nem rögtön áll helyre a rendszer, mert amit ittunk, annak még fel kell szívódnia, satöbbi. Ha a szomjúságérzet addig tartana, amíg fennáll a kiváltó inger, és mi addig innánk, amíg szomjasak vagyunk, akkor nagyon hosszan innánk nagyon sokat. Szerencsére a szervezet fifikás, hogy ne legyünk vízzel töltött lufik, van egy beépített kortyszámlálónk, ami megszünteti a szomjúságot, amint érzékeli, hogy annyi korty folyadékot nyeltünk, amennyi szükséges. A probléma ott kezdődik, hogy a szervezet arra van beállítva, hogy szomjúság esetén mi iszunk, méghozzá vizet. mi pedig nem mindig iszunk, és ha mégis, akkor meg nem mindig vizet. A kortyszámláló viszont teszi a dolgát, és ha nyelünk, akkor azt kortyként számolja. Így akkor is elmúlik a szomjúság, amikor mondjuk sört iszunk, vagy esetleg valamit eszünk. Sörivásnál azért tud legurulni olyan sok liter, mert pillanatnyilag elmúlik az inger, de hamar újra jelentkezik, mert az alkohol csak fokozza a kiszáradást. Mivel a szomjúság evéssel is csillapodik, sokan már nem is szomjúságnak, hanem éhségnek érzékelik, és gyakran ez áll az állandó nassolás és elhízás hátterében.
Tehát a fentiekből látszik, hogy nem érdemes hátradőlni és nyugodtan várni, hogy majd a szervezet jelzi, mikor és mennyi vízre van szüksége. Menjünk elébe a dolognak, és igyunk csak úgy.
Egy felnőtt napi vízigénye másfél liter akkor, ha csak egyszerűen van, és nem csinál semmit. Ha kikelünk az ágyból, nyújtózunk egy nagyot és aztán kibotorkálunk a konyhába, már megtoldhatjuk a mennyiséget pár kupicával, és ha normál életet élünk, nyugodtan szorozzuk kettővel az egészet. Sport és fizikai munka esetén, vagy nyáron nagy melegben a minimum a triplázás. Ez azt jelenti, hogy legalább három litert vizet igyunk meg naponta. Érdemes óránként inni egy-két pohár vizet. Persze pluszban teázhatunk is, ihatunk gyümölcs vagy zöldségleveket, de azt ne számoljuk egy az egyben a vízmennyiséghez. Aki attól fél, hogy kipukkad, ne aggódjon, a többlet nem marad bennünk, egyszerűen kipisiljük. Jobb most a vécére szaladoznunk, mint később esetleg az orvoshoz.