Hogyan válasszunk, mi csírázik ki?
Azért teremnek magot a növények, hogy azok aztán kicsírázzanak, szárba szökkenjenek, virágozzanak, és aztán újra termést érleljenek, magot hozzanak. Akkor nem lőhetünk nagyon mellé, gondolhatnánk.
Sajnos ez nem ennyire egyszerű. A kereskedelmi forgalomban nagyon sokáig kétféle magot lehetett beszerezni, azt, amit étkezésre szántak, és azt, amit vetésre. Az étkezési magoknál nem volt fontos, hogy megőrizzék a csíraképességüket, az számított, hogy minél gyorsabban és egyszerűbben elkészíthetőek legyenek. Ezért aztán a kártevők elölésére, a főzés megkönnyítésére olyan kezeléseken eshetnek át, amelyek csökkentik a csíraképességet.
A vetőmagoknál a csíraképességgel nincsen gond, hiszen náluk az számít, hogy minél több kikeljen belőlük. Ennek elősegítésére csávázni szokták a vetőmagokat, vagyis olyan vegyszerekkel kezelik, amik védik a betegségektől, rovaroktól. Ez viszont nem túl egészséges az ember számára.
Vannak tehát azok a magvak, amelyek ehetők, de nem csíráznak, és azok, amik kicsíráznak, de nem ehetők. Mit tehetünk? Szerencsére ma már léteznek kifejezetten csíráztatásra szánt magvak, amit a csomagolásukon jeleznek is. Ezek ki is csíráznak, és vegyszerrel sincsennek kezelve. Egy másik megoldás, ha olyan étkezésre szánt bio magot veszünk, amit nem gőzölnek, vagy főznek elő. Ilyenek például a babfélék, a lencsék, a mustár, vagy a búza, és a hántolatlan napraforgó.
Sokan kezdenek csíráztatni az egészségükért. Ilyenkor általában azt nézik, melyik csírának mi a gyógyhatása, milyen vitaminok, nyomelemek vannak benne, és ez alapján döntenek. Azonban ne feledjük, az a leghatékonyabb, legegészségesebb csíra, amit meg is eszünk! Tehát érdemes először az íz és a könnyű csíráztathatóság alapján választani. Bár egyszerű csíráztatni, azért amíg nem rázódunk bele, amíg előfordulhat, hogy egyszer-egyszer kihagyunk egy átöblítést, addig a strapabíróbb magokkal érdemes próbálkozni, mert csak azt a csírát tudjuk megkóstolni, ami ki is kel. Ugyanígy lényeges a kis növényke zamata is, hiszen ami nem ízlik, azt nem szívesen fogyasztjuk, és a kezdeti lelkesedés lanyhulásával hamar lemondhatunk a csíráról. Szóval fontos, hogy finom legyen, mert azt esszük rendszeresen, amit szeretünk.