Tényleg kell ez nekünk?
Egy ideális világban minden otthonban, ha megnyitják a csapot, kristálytiszta víz folyik belőle. Sajnos a valóságban ez másképp van. Bár viszonylag szerencsések vagyunk, mert nálunk a vizet, ami a hálózatból jön, ivóvíznek nevezik, de ha megnézzük a Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján, láthatjuk, hogy rengeteg az olyan település, ahol kifogásolt minőségű ez az ivóvíz, és akad szép számmal olyan is, ahol vagy kémiailag nem megfelelő, vagy bakteriálisan szennyezett. Emellett az ivóvíz titulus is csak annyit jelent, hogy pár tucat paramétert tekintve egy meghatározott határértéken belül marad addig, amíg eljut az épület hálózatáig. Vagyis a megfelelő vízminőségű helyeken is előfordulhat, hogy a poharunkban ott lesznek a gyógyszermaradványok a közeli folyóból, vagy az ólom, esetleg a bacik a ház csöveiből. És akkor a hozzáadott klórról még szó sem esett, ami biztosan benne van.
Ilyenkor felötlik az emberben, hogy akkor nosza, forraljuk fel, és az megold mindent. Sajnos nem. A forralás csak a baktériumokat öli meg, és a klórt távolítja el. Minden más, a nehézfémektől a gyógyszer és műtrágyamaradványokig ott marad benne. Mit tegyünk akkor? Következő ötletnek a palackozott ásványvíz szokott beugrani. Hát igen, csak akkor cipelhetjük a boltból, és dobálhatjuk a kukába a rengeteg flakont. A hulladék kérdésen segíthet, ha mondjuk elmegyünk egy forráshoz, és többször használatos üvegbe töltjük a vizet, de az odajárkálás és töltögetés elég macerás tud lenni. A legjobb lenne, ha kevés hulladék és mászkálás árán tudnánk megoldani a problémát. Szerencsére ez lehetséges. Használjunk házi víztisztító készüléket!
Hogyan döntsük el, a sokféle készülék közül melyik mellett tegyük le a garast? Első körben tisztázzuk, mire van valójában szükségünk. A fő szempontok a vízminőség, a kapacitás, az elhelyezés, a méret és az üzemeltetés bonyolultsága. A vízminőségnél első körben azt kell eldöntenünk, mennyire akarjuk tisztítani a hálózati vizet, elég, ha csak az üledéket és a klórt távolítjuk el, vagy a lehető legtöbb káros anyagot, esetleg mindent a vízmolekulákon kívül, második körben pedig azt, hogy megéri-e nekünk a kívánt vízminőséghez tartozó költségszint és bonyolultság. A kapacitás kérdése egyszerűbb, hány főre és milyen gyorsan kell tiszta víz, azaz egy poharat akarunk megtölteni fél perc alatt, vagy egy nagy fazekat azonnal. Az elhelyezés azt takarja, hogy látható helyen lehet-e a készülék, fixen rögzítve, vagy ide-oda lehessen vinni. A méret egyértelmű, mi fér be az adott helyre. Az üzemeltetés bonyolultsága azt takarja, hogy mekkora időközönként kell betétet cserélni, mennyi betétet kell cserélni, és milyen egyszerűen lehetséges az, esetleg van-e még valami, amit időnként el kell végezni karbantartásként.
Nézzük a víztisztítókat vízminőség szerint. A legalapabb az, amikor egy mechanikai szűrő van. Ez az üledéket távolítja el, meg van adva, hogy a szűrőn hány mikron felett akad fenn a szemcse. Általában a házba bejövő vízre szerelik, ha eleve koszosnak látszik a víz. A következő lépcső az aktívszenes betét, esetlegesen kiegészülve mechanikai szűrővel. Ez kiveszi a klórt, meg még néhány dolgot, de például a nehézfémeket már nem. Érdemes odafigyelni ennél az időben történő betétcserére, mert amikor már nagyon elkoszolódott, visszaszennyezheti a vizet. Ezután következnek az összetett, több lépcsős szűrésű készülékek. Itt széles a skála, de például az Aquaphor víztisztítók jó minőséget képviselnek, mert nagy hatékonysággal távolítják el a káros anyagokat. Vízminőséget tekintve az egész teteje a fordított ozmózis rendszerű berendezések, amelyek mindent kiszednek a vízből és szinte desztilláltvizet produkálnak.
Kapacitás tekintetében az átfolyási sebességet és a betét által összesen megszűrhető víz mennyiséget érdemes nézni, valamint azt, hogy van-e valamilyen tartálya a készüléknek. Általánosságban azt lehet mondani, hogy minél kisebb a betét, annál kisebb átfolyási sebességgel kell számolni a megfelelő vízminőséghez, mivel ha a víz kisebb utat tesz meg a betétben, lassabban kell átáramoltatni rajta, hogy meg tudja kötni a szennyeződést. A fordított ozmózisos készülékek általában rendelkeznek puffertartállyal, így a csaplyukat megnyitva rögtön nagy mennyiségű tiszta vizet kapunk.
Elhelyezést nézve vannak a mobil eszközök, és a részlegesen vagy teljesen rögzítettek. A szabadon áthelyezhetőek a víztisztító kulacsok, amelyek általában aktívszenes szűrővel vannak ellátva, és a víztisztító kancsók, amelyek komolyabb betéttel is rendelkezhetnek. Vannak a csap végére köthető tisztítók, ezek könnyen levehetőek, általában egy víz útját szabályozható átváltóval vannak ellátva, amit a csapon a perlátor (az a vízpezsgető izé a csap végén) helyére kell felcsavarni, és egyik állásban hagyja tovább folyni a vizet úgy, ahogyan addig is volt, a másik állásban pedig a készülékbe irányítja. Ezekből kétféle létezik, az egyik kicsike és közvetlenül kapcsolódik az átváltóhoz, így az egész a csap végén van, a másik nagyobb, és egy cső köti össze az átváltóval, így bizonyos keretek között ide-oda rakható a csap mellett. A fixen rögzített víztisztítókat általában a mosogató alá helyezik el, külön csapjuk van a normál csap mellett, vagy a normál csap helyén egy háromutas, azaz hideg-meleg és tisztított víz csap van.
Bonyolultságot tekintve a fordított ozmózis rendszerű készülékek viszik a prímet. Ezek szűrő része három lépcsős, vannak az előszűrők, általában három darab, mechanikai és aktívszenes, van az ozmózismembrán, az egész lelke, és végül az utószűrő és a visszasózó patron. Az előszűrőket általában fél évente, az utószűrőt és a visszasózót évente, a membránt pedig két évente kell cserélni, tehát minden fél évben hozzá kell nyúlni és több betétet is kicserélni. Ezen felül nem csak a bejövő vízre kell rákötni, hanem a szennyvízre is. A működését nézve a víznyomás átpaszírozza a vizet a membránon, ami átjut, az a tiszta víz, ami desztilláltvíz minőségű, ezért is van a visszasózó patron, ami nem jut át, az pedig megy a lefolyóba. Ebből adódóan a rendszer érzékeny a hálózati víznyomásra, túl kicsi esetén nagy a szennyvízveszteség. Bonyolultságban ennek ellentéte mondjuk az Aquaphor Crystal Solo készülék, aminél évente kell egy olyan betétet cserélni, ami egy mozdulattal levehető, egy másikkal pedig a helyére illeszthető az új.