Mit keres a kenyér a nemzeti ünnepünkön?
Azt tudjuk, hogy augusztus 20. Szent István ünnepe, és ezzel együtt az államalapításé is, az előző rendszerben pedig az alkotmányé volt. Ezek mellett azonban évszázadok óta az új kenyér ünnepe is. Vajon miért? A letelepedett földműves népek évezredek óta nagy tiszteletben tartották a gabonát, és a belőle készült kenyeret, így szokás volt megünnepelni az aratást, és az új gabonából készült első kenyeret, azaz az új kenyeret. Éghajlatunknak hála nálunk ez augusztus közepe táján készül, és összekötődött Szent István ünnepével. De mit is jelent, mit szimbolizál az új kenyér?
A keresztény kultúrkörben a kenyér Krisztus szimbólum, de ezen túl népmeséinkből is kitűnik, hogy rengeteg dolgot tanít számunkra. Sok vallásban célként jelölik meg, hogy az ember élete során jobb legyen, nemesedjen, erényekben fejlődjön. Ha ezt az ideát magunkévá tesszük, és saját személyes célunkká válik, akkor jó példa lehet számunkra a kenyér.
A kenyér azért van, hogy tápláljon, és emberként is egy nemes küldetés olyanná válni, aki másokat táplál. Ezalatt nem arra célzunk, hogy mindenki menjen akkor konyhásnéninek, hanem arra, hogy olyan életet éljen, ami mások számára erőt, inspirációt, segítséget nyújt. Ehhez azonban, ahogyan a kenyérnek is, bizonyos változásokon kell átmenni. Meg kell barátkoznunk azzal, hogy amit most magunknak gondolunk, annak teljesen meg kell halnia, át kell alakulnia, ahogy a búza is meghal és átalakul teljesen, mire kenyér lesz belőle.
Ez nem egy kellemes folyamat, de olyan erényekkel gazdagodunk közben, ami a magunk számára is jobbá, igazabbá és boldogabbá teszi életünket. Legbelsőbb magunk, valódi önmagunk egy tiszta, jószándékú, szeretetteljes, örömteli, áradó lény, akit bezártunk egy tömlöcbe és mindenféle falakkal vettük körbe, miközben már a várúrral azonosítjuk magunkat, aki a kulcsokat eldugta. Az a gond, hogy ez a várúr csak kapni és irányítani akar, a saját rendje szerint él, így ütközik a külső világgal, ami elégedettlenséghez és boldogtalansághoz vezet. Ahhoz, hogy kiszabadítsuk magunkat, le kell győznünk azt, akinek hisszük magunkat, ez pedig nehéz, és fájdalmas tud lenni, viszont megéri. Legközelebb számba vesszük az ehhez szükséges lépéseket.