A nagy fehérje mítosz
Folytatjuk a nitrogén kapcsán a fehérje téma kivesézését. Már gyerekkorunkban belénk ivódott, hogy Tarzan is attól olyan erős és legyőzhetetlen, hogy nyersen eszi a húst hússal, és a legkülönbözőbb helyekről zengik felénk kórusban, hogy milyen fontos a fehérje. A vegán étkezésre való áttérés ellen is fő érvként szokták említeni a „jajj, meg fogysz halni!” mellett a „dehát nem jutsz elég fehérjéhez” szólamot. Mintha mindenki attól rettegne, hogy nem fogyaszt elég fehérjét. Pedig a valóság inkább az, hogy a modern ember krónikus fehérjemérgezéssel él.
De akkor hogy nem vesszük észre? A helyzet az, hogy észrevesszük, csak ez annyira mindennapos, hogy már nem tekintjük kórosnak, hanem ez számít normálisnak. Maximum legyintünk, hogy az öregség, vagy hogy civilizációs betegség… Pedig az izületi nyavalyák, a köszvény, a reuma, aztán a szív-és érrendszeri betegségek, a „túl öreg vagyok én már ehhez” szindróma ennek köszönhető. Mert hát, mint ahogy azt az előző részben is említettük, a szervezetünk üzemanyagként a szénhidrátokat használja, nem a fehérjét. Ám amikor túl sok fehérje kerül be, az is üzemanyaggá lesz, csak sokkal rosszabb a hasznosulása, és a melléktermékek mérgezik a szervezetet.
Persze felvetődik a paleo érv, hogy eleink is vadásztak, meg ott a belénk égett kép a mamutot elejtő ősemberről, szóval kétségünk sem fér hozzá, hogy márpedig sok fehérjét enni normális, sőt jó. Ha azonban az ásatások leletanyagára tekintünk, meg a manapság ősi életmódot folytató törzsekre, azt látjuk, hogy hús elvétve került terítékre, főleg növényi gumók, magvak, gyümölcsök voltak étrenden. Ha visszatekintünk a történelmünkre, akkor a népesség nagy részének főként szénhidrátban gazdag élelem jutott. A mamutvadászokat pedig a fókavadász eszkimókkal lehet párhuzamba állítani, akik átlagéletkora jóval a változatosabban táplálkozóké alatt van.
Fehérjére testünk felépítéséhez van szükségünk, ez pedig csecsemőkorban zajlik a legintenzívebben. Ha megnézzük a csecsemő étrendjét, akkor láthatjuk, mennyi a maximálisan szükséges fehérje mennyiség a táplálékunkban. Nos, a csecsemő anyatejet fogyaszt, az anyatejben pedig nagyjából hétszer annyi szénhidrát van, mint fehérje. Egy felnőttnek, akinél csupán az elhasználódott és kiürült fehérjék pótlására van szükség, ennél még kisebb arányban kell. Manapság ennek sokszorosát fogyasztjuk.