A gáz, ami körülvesz
A minisorozatunk előző három részét kitöltő víz után új vizekre evezünk, és rátérünk arra az elemre, amiben állandóan fürdünk. Ez pedig a nitrogén, amely a körülöttünk lévő levegő több, mint háromnegyedét teszi ki. Bár minden lélegzettel egy csomót beszívunk, mégsem ezen az úton tudjuk felvenni, hanem táplálkozással, mivel a nitrogéngáz megkötésére csak néhány szervezet képes, és mi nem vagyunk közöttük. Szerencsére az étellel kellő mennyiséget fogyasztunk belőle. Akkor meg minek is vesztegetünk rá szót? Hát, mert nagyon nem mindegy, mennyit eszünk a fő forrásából.
A nitrogénre ugyanis leginkább a fehérjéink felépítése miatt van szükségünk, és ebben a formában is jutunk hozzá nagyrészt. De mire jók a fehérjék? Főleg két funkciójuk van, egyrészt struktúrát adnak sejtjeinknek, és az azokat körbevevő részeinknek, vagyis nagyjából egész testünknek, másrészt enzimek, vagyis biokatalizátorok, melyek segítik és koordinálják a bennünk zajló folyamatokat. A DNS-ünkben, azaz a tervrajzunkban fizikálisan a fehérjéink vannak kódolva, vagyis minden testi dolgunk a fehérjéinken keresztül realizálódik. Szóval fontosak a fehérjék.
Ennek fényében az egyik reakció az lehet, hogy ha ennyire fontos a fehérje, akkor együnk belőle jó sokat, hogy legyen elég. Igen ám, de ez nem így működik. A táplálék ugyanis két dolog miatt kell, egyrészt, hogy beszerezzük általa a szervezetünket felépítő anyagokat, másrészt, hogy felvegyük a szervezetünket működtető anyagokat, azaz az üzemanyagunkat. Mintha azt néznénk, hogy egy gyárkapun mi megy be. Egyrészt mennek a munkások, másrészt a gyár építőelemei, harmadrészt a gyár működését biztosító alapanyagok. A fehérje a munkások és az építőelemek, ezekből ugye nem kell mindig új, és hozzájuk képest sokkal több a működést biztosító anyag, ami számunkra a szénhidrát. De erről majd a következő részben ejtünk több szót.