Amiből a legtöbb van bennünk
Az előző részben szó volt róla, hogy mik azok a biogén elemek – azok a kémiai elemek, amelyek atomjai a testünkben vannak – és hogyan csoportosítjuk ezeket. Most az elsődleges biogén elemek kerülnek terítékre, mert bár ezekből hiányt biztosan nem szenvedünk, van pár tudnivaló velük kapcsolatban, ami segíthet egészségesebben élni.
Kezdjük azzal, hogy megemlítjük név szerint az elsődleges biogén elemeket, hogy tudjuk, kikről van szó. Ők a szén, a hidrogén, az oxigén és a nitrogén, mind jó fej, csak másért. A szén képes négy külön-külön erős kötéssel kapcsolódni magához és másokhoz, korlátlan méretű és variációjú molekulákat létrehozva, így adja a vázat, az alapot az élőlények felépítéséhez. A hidrogén zárja általában a szénláncokat, ő a szerves molekulák bőre, képes kötéseket létrehozni, amikkel jól lehet zsonglőrködni, és egészben vagy részletekben nagyszerű cserealap bizonyos reakciókban. Az oxigénnel meg lehet bolondítani némileg a szerves molekulákat, így azok változatosabban használhatók, valamint kiváló oxidálószer, ami sokszor jól jön. A nitrogén leginkább a fehérjék miatt fontos, hiszen nélküle nem fehérje a fehérje.
A szénnel kapcsolatban érdemes tudni, hogy az összes szenet, ami bennünk van, a növényeknek köszönhetjük. Ők fogdossák össze a levegőből az egész élővilág számára, és kötik meg cukor formájában. A szén a levegőben szén-dioxid formában van, azaz elégett alakban. A növények ezt a napfény energiájának a segítségével egy bonyolult, összetett, sok lépcsős folyamat – a fotoszintézis – segítségével redukálják, vagyis az égetéssel ellentétes dolgot csinálnak vele, hogy aztán majd elégethető legyen, meg mindenféle egyébre lehessen használni. Cukorból sokféle van, és mivel a bennük lévő atomok arányát tekintve olyanok, mintha minden egyes szén mellé egy vizet csaptunk volna, ezért ezeket szénhidrátoknak nevezik.
A szénhidrát ugye a fogyókúrázók réme, pedig nem attól hízunk, hogy szénhidrátot eszünk, hanem attól, hogy sokat eszünk és keveset mozgunk. A szervezetünk arra van berendezkedve, hogy az energiát a szénhidrátból nyeri, vagyis az az üzemanyag, és azt égeti a leghatékonyabban. Ha mondjuk kiiktatjuk az étkezésünkből, akkor helyette általában a fehérjét fogyasztjuk nagy mennyiségben, aminek a hatására a szervezetünk kénytelen fehérjét égetni. Ilyenkor kevésbé hatékony az energiatermelés. Hurrá, fogyunk! Sajnos nem, mivel attól még, hogy kevesebb energiát nyerünk belőle, anyagmennyiségben nem csökken a bevitel. Plusz a fehérje égetésnek megvannak azok a kellemetlen melléktermékei, amelyek a szervezet számára nem kívánatosak, és növelik a daganatos megbetegedések kockázatát, fokozzák a csontritkulást, az érelmeszesedést, és megágyaznak az időskori reumának, köszvénynek, izületi gyulladásnak. Tehát a megoldás nem a szénhidrát fehérjére cserélése, hanem a kevesebb evés, több mozgás.
Legközelebb az oxigén és a hidrogén kerül terítékre, és kettejük házassága, a víz.